Oldalak

2015. október 8., csütörtök

a féllábú szűz fiúk köre

Vannak emberek, akiknek szükségük van egy hajcsárra, aki megmondja mikor mit csináljanak és akkor nagyon jók tudnak lenni. Ennek a csoportnak van egy része, aki ugyanakkor nagyon szeret önállóan dolgozni, és utálják, ha beosztják az idejét. Magányosan álldogálok ebben a pici pöttyben, mint Gus a féllábú szűz fiúk körében.
Be kéne már rúgni a blogmotort és nem kifogásokat keresni, bár én egyenesen gyártom őket. Most nyaralunk, iskolát kezdünk, költözünk, főznöm kell, de jó ez a könyv, jó mehetünk játszóra is ... és már megint szinte karácsony van. 

Éppen az alábbi alkalmi kiegészítőkön dolgoztam, amit egy barátnőm kért tőlem, amikor az órára pillantok. 

https://instagram.com/annaharanyi/


Szaladnom kell az ovibuszhoz, jön a kicsi. Ez a kertkapunktól nagyjából 32 és fél méter. A kék tűzcsap a bázishelyem. Várok, álldogálok, kavicsokat noszogatok a cipőorrommal, előveszem a telefonom, megnézem  mi újság a világban, telik az idő, busz sehol. A világ leghülyébb helyzete, mert történt-e valami? Hívjam-e fel az ovit? Biztosan sokat hívták már az ovit. Biztosan semmiség ... Közel 30 perces késéssel megérkezik a busz, ami az én lányom miatt késett.
Nyílik az ajtó, Szepi, a sofőr, szemöldökkel mutatja a jobb oldalon Enikő hátizsákját. Magamhoz ölelem. Nyomatékosítja a szemöldök pantomimet, ott egy nagy szatyor, az is az enyém.
És a gyerek? – kérdem. Bólint.
Mekkora szatyor ez, benne van a gyerekem? Csak nem feldarabolták? Enikő mezítláb(!) egy ismeretlen gatyában csattog felém a két sor között. Kaka – hangzik egyszerre a nevetés a gyerekektől, Enikőtől és Szepitől, bár ő nem nevetett. Kicsit sem.
Buszra szállás előtt/közben (sosem tudjuk meg) történt az eset, ami miatt a falu ovis felénél aznap csúszott az ebéd.

Hát csoda, hogy úszom, mint kacsa a tóban? Lássuk be, nem vagyok egy stepfordi feleség ;)

Ha érdekelnek az instagram fotók, kattints a képre.

2015. május 23., szombat

szop-szopik-szoptat-szopat

Van baj bőven. Annyi fronton, de szerintem nem a szoptatással. Ezt az egészet már kezdem egy direkt szopatásnak érezni a társadalommal szemben. 
Mindig a fejétől bűzlik a hal. Így vannak helyek, amik extrém hülyén reagálnak, amikor egy nő a melléből táplálja a gyerekét. Nyilvánosan. Ez egy korlátolt felső vezetőt jelent adott helyen.

Az a helyzet, hogy nekem is van két gyerekem és bár szemérmesebb voltam mindig is annál, hogy bárhol, bármikor elővegyem a cicimet megetetni a gyerekeimet, de azért nagy ügyet sosem csináltam belőle. Szóval ha úgy tetszik nem igazán adtam meg teátrálisan a módját. Míg mondjuk vannak olyanok, akik ezt elég bicskanyitogató stílusban teszik. És itt egy pont, mert ezt a részét nem beszélném túl.

Na most az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem rövid ideig sikerült ezt a sportot űznöm, viszont mindkét lányom mellé voltak babapajtik, akik anyukájának volt bőven mit a tejbe aprítani és mivel ez az üzlet a kereslet-kínálaton alapul, így bárhol bármikor szükség lehetett a komfortérzet megteremtésére mindkét oldalon. Ennek kapcsán végigasszisztáltam jó néhány „nyilvános” szoptatást Magyarország határain kívül-belül, összevissza 4 éven át, és egyetlenegyszer SEM találkoztam azzal, hogy „Anyuka legyen szíves elvonulni a gyerekét megetetni, mert ezzel zavarja a környezetét, a tökmindegy melyik multi szabályzatát stb.”

Míg amivel leginkább találkoztam, az a csendes közöny, a néha kíváncsi, ritkábban elismerő férfi pillantások. Voltak helyek, ahol egyébként a mosdó (értsd konkrétan a klotyó) mellett egy flair szék hivatott a szoptatóhely szerepét betölteni. Meg találkoztam olyannal is, ahol kimondottan zen környezetet teremtettek a baba táplálására, az anyukák és gyerekeik legnagyobb kényelmét szem előtt tartva. De olyannal soha, hogy  „Anyuka, menjen a picsába, itt nem etetheti a gyerekét, van erre kijelölt hely.” Nem cigi van a kezemben, bassza meg. (Ne tessék szó szerint érteni, vagy akár tessék nyugodtan megsértődni minden.)

Néha volt ciccegés, van is, és mindig is lesz, de mit kell ezen kiakadni? Ha szabad országban élünk (én biztos) ahol akkor szoptatom a gyerekem, amikor és ahol akarom, akkor a másiknak is szabad erről nyíltan véleményt nyilvánítania. 

Szóval nevezhetjük flashmobnak, de az Eiffel épületbe ültetett Nyugati Mekiben ezt a tömeges szoptatást én inkább egy heccelésnek tartom. Kap hideget, meleget. Tessék elfogadni és végre létező problémákkal foglalkozni. Vagy mondjuk szoptassanak az anyák nyilvánosan azért, hogy a stadionpénzeket a közgyógyellátásba forgassák át. Máris kapna értelmet az egész. 

2015. május 20., szerda

Hány felnőtt kell egy 3 éves pelenkacseréjéhez?
Az hagyján, de mennyi időbe telik?
És egyáltalán, miért pelenkás még?
Hát ez az!
(Háttal kezdhető mondat, mert nincs olyan szabály, amely szerint nem. Vagy ez volt már?)

Nincs produktum, nincs bejegyzés. 
Illetve igazából produktum az van, csak inkább más területen. Persze, ha belegondolok a lányaim saját gyártásúak, és nincs nap, hogy ne adnának okot az írásra, de azt inkább a 140 karakteres kategóriában élem ki. (twitter → kapcsolat, ha érdekel)