Oldalak

2014. december 29., hétfő

hétfő, mi más lenne?

Tervezgetem az újabb kollekciót. Annyi téma van a fejemben, amiket olyan szívesen megvalósítanék. Tegnap este megint órákat agyaltam és rajzolgattam, kerestem a technikai megoldásokat az ötleteimhez.
Már ma volt, mikor bedőltem az ágyban, de az agyam csak tovább kattogott. Szívem szerint elmentem volna futni, de rettegek a farkasoktól. Komolyan az a fixám, hogy amikor az erdő mellett futok, az egyik rám támad, de Tém megnyugtatott, hogy erre semmi esély. Egy biztos nem. A farkasok falkában járnak. 
Sokkal jobb. 

Mozgalmas éjszakánk volt ételallergiás kis rókákkal, meg féltékenységi hisztikkel, hogy ki melyik oldalamon nyomjon el a saját ágyamban.
Ennek fényében ma fél nyolcig is kitoltuk a reggelt, amit ágyneműhúzással, és ha már úgyis benne vagyok egy kisebb full-takarítással kezdtem. Úgy pizsibe. És most futnék. A világból is ki ...
Egyértelműen a sziluettem végett, és mert futni – ez is a 30+ os tapasztalat – jó! 


Az év végi ünnepek meg a hideg miatti nagy pulcsik együtt nagyon veszélyes párosítás. Mire észreveszem, hogy ajjaj, már kitavaszodott. De most szemfüles vagyok ;)

2014. december 28., vasárnap

hó-helyzet 1.?

Na, most, hogy túl vagyunk a bejglirecept cserélgetésen, ami véleményem szerint a kinek van nagyobb kategória, végre rátérhetünk a télen legaktuálisabb és egyben legmeglepőbb napirendi pontra: 

Leesett a hó!

Bizony. Csak így váratlanul. A semmiből. Egyszer csak. Tévedés ne essék, régen is esett a hó, és pont ennyire foglalkoztak vele az emberek és ha most te is foglalkozol vele, az csak egyet jelent. Kettőt.
Marha messze laksz a munkahelyedtől. Válts munkát, és/vagy vegyél lottót. Hátha ;)
Beleszépültél* a karácsonyi szentimentalizmusba.


*Eufemizálok. Remélem értékeli a világ a változásra való törekvésemet.

2014. december 27., szombat

le-csengés

Meg kell mondjam, leéltem harminc+ évet, mire két gyerekes anyaként rá kellett jönnöm, hogy  a karácsony maga a stressz. Csak mert sok kajával, karácsonyfával, meg csomagolópapírral fedett ajándékokkal van körítve, hajlamosak vagyunk eltekinteni az ilyen marha lényeges dolgok felett.
Azt pedig meg kell tanulnom, hogy a karácsonynak vannak szabályai. Ilyen például, a vegyük lazán, nem kell nekifeszülni. Már csak azért sem, mert hiába süt-főz az ember napokkal karácsony előtt már (én nem) ha a gyerek végül a sok finomságot látva lekváros kenyeret kér szenteste, szeletelt kenyérből, és boldog.
Teljesen tök mindegy, hogy a szekrények belső sarkait kitakarítottuk-e, vagy felszámoltuk a vasalatlant. Apropó, arra az i-re ma pontot kellene tennem. Ha csak részlegesen is, de kezd égető lenni a helyzet. Mert karácsony előtt ezzel sem foglalkoztam.
Szóval, az utóbbi két napban számos példa bizonyította, hogy a kényszerből alakult lazaság célravezetőbb volt, mint a precíz tervezgetés.

Példának okáért itt van az, hogy 23-án este 10 körül nekiálltam csomagolni. 
1. lépés betettem egy filmet. Vikingek 2. évad 8. részét
2. lépés betettem még egy filmet. Vikingek 2. évad 9. részét.
3. lépés mielőtt betettem volna a Vikingek 2. évadának 10. és egyben utolsó részét, összegyűjtöttem a nappali szőnyegére a becsomagolandó ajándékokat, majd lázas keresésbe kezdtem csomagolópapír után, amiről megesküdtem volna, hogy van. De nem volt, szóval rögtönöznöm kellett. Postai csomagoló mindig van itthon, – illetve most pont elfogyott – mert azt szoktuk a padlóra ragasztani, amin rajzolnak a lányok. Na szóval nem ragozom, innen kellett gólt bevinni. 
Mutatok párat, hogyan sikerültek. (Ebben a pillanatban jut eszembe, hogy megint elfelejtettem kitenni egy ajándékot. Ráadásul egy olyant, amit Mikulásra szántunk a lányoknak, de akkor is elfelejtődött.)

2014. december 24., szerda

2014. december 22., hétfő

keep calm, mi?


Beszaladtunk a közeli városba édes hármasban, egy gyerekkel. Gondoltam az mennyire jó felállás, mert mindketten elintézzük amit szeretnénk és felváltva gyerekezünk. Ehhez képest csak pont azt nem intéztem el, amiért leginkább mentem.
Na mindegy, ez már csak ilyen. Viszont vettem halászlének valót. Nem is reméltem. Madarat lehetne velem most fogatni.
Feltöltöttem a bárszekrényt és megajándékoztam magam egy valószerűtlenül fukszia színű rúzzsal, amitől tengerszínű szemeim lettek.

Emlékeztető nekem: A gyerekek ajándékai a garázsban vannak!
Nehogy úgy járjak mint tavaly, mert mostantól lazulás van.


2014. december 21., vasárnap

az igazi szuperhős, Anya

Egy hazugságspirál közepén tekergek a gyerekeim előtt. Mert mi hiszünk a Télapóban, Húsvéti nyusziban, Fogtündérben és szuperhősökben. 
Igen, mi

Foga csak a gyereknek jött, igaz vele együtt voltunk ébren. Illetve nem mi, csak én, mert a Témnek hihetetlenül érzékeny off-gombja van. Ha a közelben vagyok, és közeledik az alvásidő az ő gyerekradarjai vele együtt szundiba mennek. Így, ő a 3 hetes első lányunknál azzal büszkélkedett, hogy már átalussza az éjszakát. Háthogyneszívem :)



A hazugságspirálom meg egy egész mesét sző és folytonos éberségre kényszerít. Mert az természetes, hogy vannak ezek a szuper lények, akik ajándékokkal halmozzák el a jó gyerekeket, de hogyan? Egyre több kérdést tesz fel Panni, és nincs könnyű dolgom.
Nálunk nem a Jézuska hozza az ajándékot, hanem a Télapó. Az oviba Kriskind, barátainknál az Angyal. Nem csoda, ha a gyerek totál össze van keveredve. 

Ráadásul van akihez reggel jön, másokhoz délután, hozzánk este. És akkor hogy lehet mindegyik egyszerre és egy időben egy helyen és honnan tudja, hogy ő jó és minek örülne a legjobban? A kérdések egy telefonkönyvbe sem férnének bele, én meg igyekszem megválaszolni és amikor már fáradt vagyok, akkor ilyenek jönnek ki belőlem: (Anyunál Piroska a villanyszámlással találkozott.)
Minden anya kap egy kódot, mikor megszületik az első gyereke és azzal a kóddal tud kapcsolatba lépni a szuper lényekkel. Súg nekik, hogy te minek örülnél. Mert őt nem lehet átverni. Az OK, hogy én átlátok a falon és a nappaliból is tudom, mikor a húga hátán ül, de a Télapó nem láthat egyszerre mindenkit. Ezért vannak a szülő-besúgók (nem szép szóval).

A Mikulás-kérdés így is egész bizarra sikerült idén. Enikő halálra rémült az egyiktől. Panni meg magyarázatot követelt, hogy miért különböznek egymástól, akiket ő lát. Jogos!
Elmeséltem neki a sztorit, aztán megmagyaráztam a különbözőséget, hogy azok a helyettesek. Erre az oviba nekiestek, hogy az nem úgy van. Édesem, úgy sajnáltam. Lehetne valami egyezményes megállapodás a világ szülői között a témáról.

Szóval szülőnek lenni melós, néha meg melósabb.
Amikor azt gondolom most aztán kivágtam magam, akkor tévedek a legnagyobbat, mert csak újabb kérdéseket vetettem el a gyerekben. 
És akkor a Nyuszis kódod az, ami a Télapós? Hogy beszélsz vele? Találkoztatok már személyesen? Enikőhöz kaptál új kódot? Bármikor beszélhetsz velük? Hogy néz ki a Fogtündér? ...

2014. december 19., péntek

mennyi minden 7.

Most már tényleg ideje lenne belebújnom a hurrá karácsony van hangulatba, de nem nagyon érzem. Annak ellenére, hogy van némi ünnepi dísz a lakásban  és van két eszeveszetten, csillogó szemmel várakozó gyerekem.



Azt mondják idén egy szép tavaszi napra fog esni a szenteste.
Most nem tudom, hogy az idő miatt, ami egyébként hideg, csak semmi karácsonyi nincsen benne, vagy amiatt, hogy azon drukkolok a férjemnek egy pillanata se legyen ajándékot vásárolnia, de totál nyári hangulatban vagyok. Illetve utazósban. (Mondjuk mindig.)
Hogy jön össze a férjnek nincs ideje karácsonyi ajándékot hajtani, meg az utazás?
A válasz: 42. 

Amikor legutóbb ilyen helyzetbe került megkérte a kezemet. A mai napig vallom, ha nem dolgozik olyan sokat minden ünnepek környékén, még hajadon, leányanya lennék vad házasságban. Így viszont az internet és a húgom hatékony közreműködésével gyűrű került a fa alá. Ami egy nagy  hullámvasutazás lett.
Egy korábbi alkalommal meg firkált egy kupont, ami Párizsig vitt miniszabira édes kettesben. (Ahol nem volt leánykérés.)

Szóval, én szeretem, ha nincs ideje olyankor vannak a legjobb ötletei. Ezért, ilyen kis ötletbombákat hagyok szerteszéjjel. 
Mostanában eléggé hiányzik Budapest is, amit egy ideje már nem éreztem, de mégis csak  az az én falum. Kezd a kapcsolatom vele arra az ócska viccre hasonlítani, amikor az amerikai turista (klisé) nyaggatja a taxist, hogy mi mikor épült? Nem tudom a városkép alakul ilyen gyorsan, vagy én járok haza egyre ritkábban, de néha én is úgy érzem magam, mint az amerikai turista. Ez meg mióta van itt?

Nem is az a baj, hogy onnan eltávolodok, vagy az változik. Hanem, hogy nincs helyette más ennyire grandiózus, ami pótolná. Na tessék, az ünnepekkel törvényszerűen beúszik a szentimentalizmus a hétköznapokba.
Bármilyen nagyképűen is hangzik, legjobban a zene hiányzik. Az energiabombák. Az a közös élmény, amiben teljesen egyedül lehet az ember egy óriási tömegben is. Amikor nemcsak hallom a zenét, hanem átjárja az egész testet és a vérkeringésben lüktetnek a hangok. Ezt az élményt pedig csak egy nagy koncertterem adhatja meg. Egy ezrekkel teli stadion. Nekem legjobban a klasszikusok az Operában, vagy a Zeneakadémia túl világos előadásai hiányoznak. Az élő kamarazene és a jazzkocsmák. Élmény, meghallgatni lemezen is, de csak emlékekből nehéz építkezni. 

2014. december 18., csütörtök

hol vegyem meg?

Csütörtök elvileg Minerváé. Ma is a kedvére teszek, kötényeket fogok felzsinórozni. Nem annyira kihívás, viszont elég monoton, de megígértem.
Közben filmezni fogok és feldob a tudat, hogy interneten bármit el lehet intézni. Mert ugye tegnap megrendeltem, ma nagyon körmönfontan megszereztem a magyar telefont, (Kell a magyar telefon ma nekem!) hogy utalni tudjak. És most várok. Tűkön ülve. 



Amúgy nagyon kényelmes neten vásárolni. Amit pl az e-book olvasásánál nem érzek. Tényleg már egy okot sem tudok mondani a papírkönyv védelmében az elektronikus olvasással szemben, annyira kényelmesebb.
Kitalálom, kiválasztom, megveszem, pár gombnyomás és jöhet az izgulás. Kicsit olyan, mintha minden alkalommal karácsony lenne ;) és az egész olyan kényelmes. Nem kell egyik boltból a másikba menni. Köszöngetni az unott eladóknak. 
Tudom, tapasztalom, hogy sokat javult a helyzet otthon ezen a fronton, de mindig is a nincs rá igény kategória voltam méretben, elképzelésben. Ritkán találkoztam kedves eladóval, aki megértette, hogy 13 évesen 42-es lábbal nem szeretnék mindenhez (férfi)edzőcipőt felvenni, viszont a travi cipők sem az én stílusom (még). Persze  a kedves eladó sem tudott nekem megfelelő cipőt varázsolni, de sokat számított.
A világban viszont mindent megtalálni, nem szűkül a vadászterület egy plázára, a körútra. A világot meg a net hozza közelebb. Tapasztalatom szerint sokkal kedvesebbek is a neten eladók.

2014. december 17., szerda

mit kérsz karácsonyra?



Ünnepek előtt nem ritka, ha kicsit eluralkodik a pánik. Nem komoly dolgokról van szó, csak vannak ilyen kényszeres beidegződések, hogy ki kell nyalni a lakást, meg kell legalább 127 féle sütemény. Beigli fulladásig például. Meg ajándékok.

Nem kevés kávénak és Timkának köszönhetően meglett a hiányzó lökés és sínre került a karácsonyi férjajándék. Még el kell simogatni, de boldogság van. 

A férjem megkérdezte minek örülnék. 
??? 
Egész évben szőnyeg-bombázom a vágyaimmal. Ezért a második reakcióm a kipirulás után az volt, hogy tudom ám, hogy kóstolgatsz. Mire ő: Nem vagyok olyan bátor! 


Akkor ezt: 
Már a pólót. De csak akkor, ha Sam Heughant nem lehet a fa alá csomagolni. Már az igazit. 
De beérem egész BARCELONA-val is :)




Nem lepődnék meg, ha egy egyszarvú állna a fa alatt.
Egy igazi.
Remélem csillámos lesz. 

2014. december 15., hétfő

Kimihez mentem hozzá

Itt pampogok, hogy ne hagyjátok az utolsó pillanatra az ajándékok beszerzését, erre mi van? Témnek (férj) még semmi. Vajon tetszene neki egy francia kapcsos tartán füli? 
Nyáron, még annyira tudtam, hogy mit adok neki, és olyan büszke is voltam magamra, mennyire jó vagyok ebben az ajándékozásban, de nem lett belőle semmi. És most kezdek kicsit pánikba esni. 


Az alapfelállás egy férfi, aki bármire is vágyik, azt megveszi magának. Alapvetően nincsenek nőcisen titkos, meg nem annyira titkos vágyai, és a reakciói, amit a legeltaláltabb ajándék után is mutatni tud, az vetekszik Kimi boldog vagyok arcával.

Nehéz innen gólt bevinni. 

Nyitott vagyok az ötletekre.

2014. december 13., szombat

lakásbutikoztunk

Megtartottam az első lakásbutikot, ami igazából egy sikeres kvaterka lett. Szerencsés vagyok, a barátaim támogatásáért, amit élőben és a neten át is kapok tőlük.  
Köszönöm nektek!

Legközelebb nem stresszelem szét az első 15 percet, hamarabb lepasszolom a lányokat, és több forralt bor lesz ;)
Van még hova fejlődni, de valahol el kell kezdeni ;) 

Ez a szitakötő fel sem kerülhetett a boltba, sőt csak telefonos kép készült róla, mert már el is kelt. Karácsonyi ajándék lesz belőle.

2014. december 12., péntek

mennyi minden 6.

Az eheti mennyimindent egy hiánypótló kutatással kezdem, így rögtön a lecsó közepébe csapva. Miszerint a férfiak bármire képesek, ha tűsarkat látnak. 
Sokszor fújtak rám/ránk, mármint nőkre a főiskolán, hogy nekünk könnyű. Elég csinosan felöltözni. Nincs mit tagadni, tényleg volt ahol lendített, de amikor alkotmányjogból a válasz – a már nem is tudom milyen (mentő)kérdésre – a képviselő testület lenne, és azt sem tudom hogy hívnak, akkor tök mindegy, hogy mekkora a dekoltázsom, vagy a sarokméretem. És nem az bosszantott, hogy megvágnak a szigorlaton, hanem hogy ezzel nincs vége. De aztán kiderült, hogy a mentőkérdés a hármas jegyért volt, így nálam boldogabban még senki nem távozott egy kettessel a jog szigorlatáról. 

Közeleg a karácsony is. Felcsicsáztuk a lakást. A legutóbbi átrendezéssel kigolyóztam a fa eddigi legtökéletesebb helyét, mert odatettem egy könyvespolcot, amit oda találtak ki. Most nem tudom mi lesz. Nekem tetszene valami alternatív megoldás is, hogy a falra festjük, vagy ilyesmi, de ezt nem viszem át a lányoknál. Talán pár év múlva. 


Nem tudom a poang fotelt ellepő vasalatlan a nappaliban mennyire számít díszítőelemnek, de három napja nézegetem, azzal a hátsó gondolattal, hogy eléggé zavarni fog és akkor kivasalom. Ez egyébként már a kisebbik fél, csak az a baj, hogy újratermelődik. Állandóan.

Erre a hétre is jut kép, most is a Mai Manótól, mert retinafixált vagyok és ez legalább olyan napi program, mint megnyitni az e-mailfiókomat. Itt egy kis válogatás az idei év sajtófotóiból. Nem mindig vidám, de nem az a sajtófotó dolga, hogy szórakoztasson, hanem hogy vadássza a hatást.  

Amatőr szinten érdekel az építészet. Vagyis szeretek érdekes megoldásokat és szép házakat nézegetni különböző stílusokban. Érdekesnek találom a városépítészetet, mert egy nagyobb rendszerben gondolkozik, a rendszerek meg a barátaim. Amik átsegítenek az életen. Bár lehet, hogy rocksztárnak kéne lennem és az életet választanom a túlélés helyett. 
Mindenesetre a héten olvastam egy érdekes cikket. És bár minden, de minden amihez a politikának köze lehet az kicsit mindig keserű. A városrendezésnél meg ez elkerülhetetlen, de az agynak két különböző része dolgozik. Az építészet racionalitás álmokkal; a politika meg álmok, a racionalitás teljes mellőzésével.  

Írtam egy visszafogott dühöngést a Gutenberg-galaxisba az Outlanderről, pedig imádás akart lenni. Egyébként utána belevágtam angolul és az e-book előnyeit kihasználva, engedve a türelmetlenségemnek addig szörcsöltem, míg megtaláltam a legfontosabb részt, hogy beleolvassak a megnyugtatásom végett. Nem az eleje felé van. Ó atyám. Jöjjön már ki magyarul. 

Egyébként nagyban zajlik a hírleveles AKCIÓ és holnap tartom az első lakásbutikot. Már megvettem a forralt bornak valót. A legfontosabb beszerezve ;)

2014. december 11., csütörtök

szembesítettem a baglyaimat

Tegnap leszámoltam a hétfővel erre a hétre, de azért kemény menet volt. Kedden a zeneovis karácsony főpróbáján már látszódott, hogy nem lesz sétagalopp, de azért reméltem, hogy ekkora szívás sem. 
No, az van, hogy nem hiába mondják: számíts a legrosszabbra és reménykedj a legjobban. Azt, amire gondol egy halandó szorozza meg kettővel, mártsa meg tiszta kapszaicinben és akkor közelít. Mindig annyira sajnálom azokat a fél szülőket, akiknek az a sorsa, hogy a nem műsor-kompatibilis gyerekkel az aulában rötyögjön, míg a a másik szülő élvezheti a másik gyerek produkcióját.

Na mindegy. Azért láttam Pannit, ahogy a világ deszkáin hóemberként debütált és rázta a kis fokhagyma seggét egy számomra tök ismeretlen karácsonyi dalra.
Órákkal később pedig pont elcsíptem, ahogy áhítattal nézi és próbálja elkapni a hógépből ömlő fehér cuccot a finálé alatt. 

Szóval ma reggel úgy voltam vele, ebből elég!
Megtaláltam pár elfeledett kis baglyot, amik hónapok óta itt szemtelenkedtek a fiók mélyén és befejeztem. Nem vittem túlzásba  a munkát ma, azzal együtt, hogy lefotóztam és fel is tettem őket a boltba, de ma mondjuk főztem és új hímzett medálokon dolgozom.
Elképesztő mennyire homályos a kép a pókhálós képernyőjű telefonomon, de akkor is. Annyira finom volt. Kell, hogy tudjátok mik vannak. Hogymik vannak?! :D

2014. december 10., szerda

tél van és a héfő három napja tart

Itt fenyeget minket a vinteriskáming, de már kámingautolt. Hétfőn előbukkant a nap vagy 5 teljes percre. Össze is zavart. Annyira nagyon hétfő volt. Bátorkodtam nem a rénszarvaslesre tervezett csizmámat felvenni egy délutáni programra. Eredmény? 10 lefagyott lábujj. Ujjujuj!

Annyira itt ragadt a hétfő, hogy kedden is tarolt. Reggel fel kellett porszívóznom a pecót. (Tervezünk nagyobba költözni, de érthető szempontokból kisebbre vágynék.) Súlyos igény támadt a felmosó iránt is, és ha már kedden is kisütött, hát megcsillant a fény olyan függőleges felületeken, mint mondjuk ajtófélfa, konyhaszekrény, hogy kénytelen voltam rongyot ragadni. 
Bármit is terveztem délelőttre (nem ezt) végül konyhafrontpucolás lett belőle. Nincs ezzel baj, néha kell ezt is és ilyesmit nem lehet tervezni. Vagy legalább én ilyent soha.

Ezután a férjem, mert szabadnapos, gondolta bevágódik a lányainál és süt nekik palacsintát ebédre. Aztán perdült fordult és tőle nem megszokott bénázással, miután két serpenyővel zsonglőrködött a lányok legnagyobb örömére és röptette a konyhakést, mint Jamie a kardját, leverte a palacsintatésztás tálat. Nem akkor, mikor mutatványozott, hanem mikor csak úgy állt.
Hogy mondjam el? Nagyjából két adag palacsintatésztát szét lehet freccsenteni az egész konyhában.

Aztán, tovább hömpölygött a lavina. A délutáni zeneovis főpróbán kiderült, ha elolvastam volna a levelet, amit kaptam, egy egész hetem lett volna délutánra hóemberjelmezt varrnom. Így viszont varázsolnom kell. Megközelítőleg 100 mini muffinnal.

Voltak terveim. Mára kulcstartókat terveztem készíteni férfiaknak.
Vannak gyerekeim. Jihá!

Szóval iszom egy kávét, aztán meglátjuk. 

2014. december 9., kedd

cicoma, vagy praktikum?




Hosszú, vagy rövid a hajad? Összefogva hordod, vagy kibontva? Fonogatod, bodorítod?
A hajviselet a történelem során sokat változott. Mindig vannak trendek, manapság gyorsabban váltják egymást, mint eddig bármikor. Szerencsére viszont ma már minden divat, bármit hordhatunk a fejünkön színben, fazonban. 

Viseld ékszerként!

A nagy gombos hajpánjataim nem extrémek önmagukban, de te azzá teheted őket a saját stílusoddal. Rövid hajban is mutat, hosszabbat is praktikusan fog el, hogy ne lógjon a szemedbe. Nem kell youtube videókat sem nézned hogyan használd. 

Csak vedd fel és tűnj ki a tömegből!
 

2014. december 8., hétfő

ékszerezd fel magad!


Lényegre törő leszek. 

A hírlevél olvasói a héten akciósan vásárolhatnak a shopban.  
Minden nap más termékeket. 
Te melyik nap/okon rendelsz? 

Akik erről most lemaradnak, még csatlakozhatnak a facebook oldalamhoz, (ha eddig nem) így ha jól figyelnek észreveszik és nem csúsznak le a karácsonyi játékról.

2014. december 5., péntek

mennyi minden 5.

Mindig annyi minden van, ami nem kifejezetten illik a bloghoz, de annyira megosztanám, viszont nem akarom, hogy magába szívjon a káosz. Ezért van ez a pénteki mennyi minden rovat.
Csak aztán úgy járok, mint tavaly a karácsonyi ajándékokkal. Éreztem, hogy valamit nem tettem ki, de meg nem mondtam volna mi az, ráadásul azt sem tudtam hol van az a miaz. Nyáron találtam meg, mikor a gardróbot pakoltam. Remek születésnapi meglepetés lett.
Na valahogy így vagyok most is. Elmentettem pár linket, amin jót vidultam, vagy csak tetszett valami miatt és most nem hogy azt nem tudom hol keressem, arra sem emlékszem mik voltak ezek. 



December van!!!
Mehetnek végtelenítve a karácsonyi filmek. Nyáron is mehetnek, de nem véletlenül van egy karácsony az évben. Bár, ha azt vesszük, hogy idén szeptember végén láttam meg az első karácsonyi kirakatot ... 
Nálam az Idétlen időkig, Bridget Jones naplója és az Igazából szerelem a legleg. A segítség apa lettem című filmet is bevettem két éve a csapatba, de az csak a negyedik, míg a többi egymást lökdösi a csúcson. Tavaly pedig megpróbálkoztam a Holiday-el, de hiába szeretek a négyből három színészt, Law-t annyira nem, hogy ki is golyóztam. Egyszer elég volt. 
Van nektek is karácsonyi kedvencetek? Melyik? 

A karácsonyi örömgyár ontja a jóságokat, kezdetnek itt a Quimbi dalgenerátor. KissTibi az egyik kedvenc kortárs trubadúrom. 
Múlt héten a miniszabiról hazafele mászott a fülemben a rádióból ez a dal, amiről kiderült, hogy mennyire megosztja a közönséget. Most nem jövök azzal, hogy ki írta, meg szerintem miről szól. Szerintem ennek a lánynak nagyon különleges hangja van és nekem jól esik hallgatnom. Tök jól illik a népdalos hangja a popzenei hangulathoz. Nekem mondjuk nagyon tetszik, mikor angolul énekel, de most egy másik magyar nyelvűt mutatok még, ami feldolgozás, és jó. A klip is hozzá.  



A héten tettem ki az új skót kollekciót. Az egyik legegyszerűbb kirakatom én magam vagyok, szóval egy-egy darab mindig van rajtam, és olyan jó, mikor tetszést kelt. Ezek az én kis sikerbombáim. 

Holnap akciót hirdetek a hírlevélben, ezért érdemes rá itt feliratkozni. Azt pedig egy szerencsés tetézheti még egy 20%-os engedménnyel, ha megosztja ezt az eredeti posztot a fb-on. Hogy ki lesz az, azt holnap, 6-án este 6 órakor elárulom a Harányi fb oldalon.

2014. december 4., csütörtök

Add tovább!

Tegnap szorgos voltam és felgörgettem egy nagy pontot egy i-re. Utána pedig elmentem, hogy lemozogjam, de valami hiba csúszott a mátrixba, mert a zumba óra javában zajlott már és amit láttam, meg hallottam, az annyira nem ragadott magával, ezért halkan megjegyeztem a lányoknak, hogy ha már úgy alakult, hogy nekem most van másfél óra kimenőm, és pont szemben van Walter's, ahol nagyon jó a puncs, akkor ... 
Mit mondjak? Nem kellett senkit győzködni. Így lett a fenékrázásból meresztés egy narancspuncs fölött. 

A kvaterka véletlenül sikerült, de ami előtte volt, az nagyon is tudatosan készült el. Négyféle tartánból készítettem skót gombékszer kollekciót. A boltban tartán 1-2-3-4-es jelölést kaptak, hogy könnyebben rátaláljatok. Vannak darabok, amik nagyon jól párosíthatóak a 2014-es téli szőrös darabokkal is.

A gyapjú tartánokból készült darabok jól mennek a lumberjack stílus kiegészítőjeként és az Outalnder rajongói imázshoz is.

Egy tartánsorhoz tartozik:
3 féle fülbevaló. Klipsz, francia kapcsos és pontfüli
Gyűrű.
Macaron medál lánccal.
Hajbavalóként pedig hullámcsattok, hajgumik és hajráfok.

Tartán 3-as egy része

Add tovább!
A december 6-i hírlevélben meghirdetem a karácsonyi akciókat, Ezért érdemes feliratkoznod itt, hogy hozzád is eljusson a híre.

2014. december 3., szerda

kávé folyik az ereimben

A szerda a kávés bejegyzéseké. 
Azért nem a hétfőé, mert nekem mindig szerdán volt a mélypontom a héten. A kávé meg, amikor nem pusztán az élvezetért iszom, pont ezeken a hullámvölgyeken lendít át engem.

... szerdai testnevelésórák, amit nem önmagáért utáltam, hanem az igen higiénikus öltözőkért és a 10 percért, ami rendelkezésünkre állt, hogy szalonképesen elérjük a következő órát, ami általában valami „kedvencem” volt. Matek, fizika, kémia ... spanyol, véletlenül sem egy pihentető rajz, történelem, vagy irodalomóra. A spanyollal ellentétben a többiért azóta sem rajongok, bár a sors iróniája, hogy kémiából ki kellett gyúrnom magam egy kicsit.

Szerdára estek mindig a hosszú napok, amibe alvás nélkül mentem és anélkül is hagytam magam mögött. Azt nem tudom miért volt ez így, de nem csoda, hogy kávén éltem. Már viszonylag korán, gimis korom óta és ennek biztos volt egy jó adag menőfaktora, de igazából szeretem a kávé ízét, illatát, melegét. 


A mai is egy ilyen hosszabb nap, mert reggel óta csinálom, és kész. Feltettem a shopba az új skót kollekciót, igaz több kávészünettel. 
Azért tartott eddig. Meg olyanokért, mert elméláztam a lányom megjegyzésein, mikor a kuglófját majszolta ebéd után. Pl. Hmm, Apa, ez olyan finom, mint a Temze májusban! 
???
Na mindegy.
Este pedig kipróbálom a zumbát. Amire a húgom azt mondta: Az nagyon jó! Első alkalommal bele fogsz halni.  
Biztató! 
De engem nem győznek le. Gyalog is fogok menni. Kávé folyik az ereimben.

2014. december 2., kedd

karra horgolva

A lakásunk állapota egy hangyányit elharapózott a tejószagúatyaúristen felé, ezért ma tűzoltással kezdtem a napot. 
Ja nem! Azzal kezdtem, hogy 7 óra 26 perckor Panni rám mosolygott, hogy bejelentse felébred. Ez 9 perccel előzi meg a pillanatot, mikor felöltözve, tisztán, netten, megtömve reggelivel a hasat a táskát kilépünk az ajtón. Ma innen indultunk.
Aztán oltottam tüzet porszívóval. Még ablakot is pucoltam. Hah. Azért nem estem túlzásba, mert csak azt, ami függőleges. Nálunk meg abból nem sok (2) van.



 

Lefotóztam az új karkötőket, amik a horgolt láncokhoz készültek, de külön is szerethetőek és elvihetőek. Ezek is mágneskapcsosak, mint a nyakláncok, hogy könnyű legyen felvenni őket. 
Bár nem tudom ti hogy vagytok vele, ha rajtam valami mágneses, azzal biztosan játszani fogok. Amíg ma az új skót kollekciót fotóztam, amivel most matekolok, hogy felkerülhessen a shopba, a kisebbik gyerekem végig elvolt az egyik karkötő mágnesével. Ha nem a gyereknek akarok valamit csinálni, azt is a gyereknek csinálom :)

2014. december 1., hétfő

Megint megpróbálkozom az ütemezett bejegyzéssel. Ha nem sikerül, azt is  a hétfő számlájára írom. Mert a hétfőkben még mindig a baljós árnyakat látom. A hét első napja, melózni kell, meg iskolába menni. 
Ahgr!
De engem egy ideje tényleg hidegen hagy. Viszont most. Áll most előttem egy kihívás. Na milyen napra esik? Pont.

Gondoltam az eheti keep calm kép passzoljon. Kb így érzem magam a holnap miatt. 


De amikor ezt a képet akartam kimásolni, a másik monitoron futott egy film és az az elsődleges copyzáskor, így ezt is sikerült. [Csak skót akcentusos angolul kelta betétekkel. Természetesen :)]


Na most akkor ezt egy szerencsesütinek tudom be és a holnapot simán veszem. Ez éltet. Meg a keddi kávézás, amit Veronika beígért a 3 új kávéjával.