Oldalak

2015. április 30., csütörtök

konzerv vér

Ma jött el a napja, hogy itthon, frissen őrölt kávéból főzzem a reggeli ébresztőt. Ami mellé egy ideje, a hirtelen felindulásból vett zöldség-gyümölcsprésben készítek elképesztően finom italokat. Komolyan mondom, mindenkinek kellene egy ilyen. Kapsz egyet karácsonyra ;) Szavazz rám!
Csakhogy ez nem egy csendes reggeli program, mert az is ma volt, hogy a kisebbik lányom átköhögte az éjszakát és reggel negyed 7-kor sikerül elaludni, szóval instant kávé.
„megint konzerv vért iszunk, Amigó”

Viszont annak is ma jött el az ideje, hogy végre összekapjam magam és a kizárólag anyaüzemmódból megint arra is szakítok időt, ami csak nekem fontos funkcióra kapcsoljak és végre elővettem a varrógépem, hogy nekilássak a számos kihímzett tárca megvarrásának.
Mondjuk ennek ...



vagy ennek...

Ha megnéznétek, hogy mi minden lesz a jövőben feldolgozva, ide kell kattintani.

2015. április 17., péntek

kellek?

Arra gondoltam pont ma, hogy leporolom az önéletrajzomat. Hónapok kérdése és aktuális lesz. Aktív munkakeresővé kell átállítanom az agyamat hat évnyi legózás után. 


Elővettem a legutóbbi darabot és átolvastam. Aztán még nézegettem egy darabig, mintha az közelebb húzná a fényévnyi távolságot az akkor és a most között.
Mivel kezdjem?
Azon túl, hogy felsorolom a ma már elavultnak számító, iskolában megszerzett tudásomat, vagy a gyakorlatban magamra szedett tapasztalataimat, nem beszélve a derekam és seggem köré rakódottakról?
Az az igazság, hogy az önéletrajzom alapján nem juttatnám el magam egy személyes találkozásig, ahova ha mégis sikerülne, és fénykorom árnyékát hoznám, talán volna esélyem egy félmosolyra a hr-estől.
Mert az van, hogy idővel kivakuzódott az agyam. Egyszerűen kisimultak a barázdák és ráálltak egy kényelmes, sokkal egyszerűbb életmódra a konyha-mosógép-gyerekszoba háromszögben. 

Nagy szart!

Az igazság az, hogy az elmúlt hat évben több területen is fejlesztettem a korábbi képességeimet, miközben számos más hasznos tudásra tettem szert. 

Tegyük fel, nyaralni megyünk, és kétszer annyi csomagja van hármunknak, nőknek a családból, mint amit kényelmesen be lehetne dobálni a családi autónk mindent elnyelő, hatalmas csomagtartójába. Milyen jól jön ilyenkor a tetrisszel fejlesztett képességem, amit kis fa formátumban játszottunk a gyerekekkel az ő logikájuk és motorikus fejlesztésük érdekében. Tehát, praktikus vagyok. (Nem, egy nő sosem mond le a csomagjairól, mert sosem lehet tudni és minden eshetőségre fel kell készülnie.)

Vagy, mondjuk a semmi közepén, a semmiből fedelet kell építeni, mert váratlanul lezúdult a semmiből az ég minden haragja.
Nem probléma!
Nem hiába legóztam, fakockáztam és építettem vonatsínekből pónimennyországot napi rendszerességgel. Bár nem annak készültem, mégis építészmérnöki és kivitelezői tudásra és tapasztalatokra tettem szert. Bunkerépítés a nappali közepén, bármiből.

Nem beszélve a betegségek felismeréséről és kezeléséről, amik ugye előfordulhatnak egy jó kis átázás után.
Kezdetben csak nővéri pozícióra pályáztam volna, de kényszerből gyakorlott szakértő lettem elsősorban tejallergia és hisztamin intolerancia területeken. 

Amihez elengedhetetlen volt a professzionális chefképzés is, hiszen a megelőzés mindenek előtt a leghasznosabb.

Közben a korábbi képességeimet sem hanyagoltam el. A szövegértésemet jóval az elvárt szintidőn belül teljesítem. Kényszerből ugyan, de előnyömre vált.
Az alvásidőm korábbi 8-10 napi óráját is sikerült átlagosan öt körülire csökkentenem, ami azért jó, mert így a 24 órás napból többet szánhatok már az elvégzendő feladataimra. Ezek mellett képes vagyok az éjszaka közepén is másodpercek alatt teljes helyzetfelmérésre és hatékony megoldások nagyon rövid idő alatti kidolgozására és elvégzésére.

Higiéniai menedzserként is jól teljesítek. Még nem evett meg minket a kosz és fejtetű is csak egyszer fordult elő, aminek elszenvedői voltunk csak, nem origója.

Pénzügyből a kosztpénz sikeres beosztásán túl hatalmas előrelépést tettem korábbi ismereteimhez képest, mert szabadidőmben volt alkalmam kiismerni a shortolás lényegét és jelentőségét. A sorsnak köszönhetően, országok közötti jogi ismeretekre is kiterjedt az érdeklődésem elsősorban gyermekek utáni juttatások, állampolgárság, anyakönyveztetés, tankötelezettség területeken. Ezeket az ismereteket és megszerzett kapcsolatokat is hasznosítani tudom.

Persze vannak területek, amin némileg romlottak a képességeim, mint a rendszeretet, de eközben sokat fejlődött, ha nem tökélyre, a káoszon való eligazodásom. A rendszerezésem bámulatos. Ezt bizonyítandó a gyerekszoba például. A különböző építő és készségfejlesztő játékok korra és nemre válogatva egyéni, magassági rendszerben sorakoznak a polcokon. (Mikor épp nem a szoba közepének háborús díszelemei.) De még a világvégét is képes vagyok már konstruktívan kezelni. Anya vagyok. Nehezen lehet meglepni.

Történetmesélésből átviszem a lécet, sokat gyakorolok, minden étkezés és fürdetés, utazás közben, altatáskor, hogy jobb lehessek. A tájékozódási képességeim is fejlődtek az elmúlt évek során, bárhova bármikor eljutok két gyerekkel, térkép és okostelefon (!) nélkül, időre. Többé-kevésbé.

Három gyerekzsúrt, egy esküvőt, két (páneurópai) pikniket egy farsangot, egy őszi partit és néhány kisebb női megmozdulást szerveztem meg az elmúlt időben.
Elkezdtem két és fél könyv írását, belevágtam egy minibizniszbe, két nyelv tanulásába és folyamatosan előkapom a fogyókúrámat. Utóbbiakban évek óta kitartóan dolgozom. Nem adom fel! 

Úgy érzem szerteágazó  képességeim nem gyengítenek, hanem erősebbé tesznek, hogy adott szituációkat és feladatokat több oldalról megvizsgálva a leghatékonyabb módszerekkel dolgozhassak fel.